Így lett természetes túrabotom

Így lett természetes túrabotom

Cserkész koromban mindig ámulattal figyeltem, hogy a túrázóknak, a csapatvezetőknek, micsoda csodás fa túrabotjuk volt.
Többségük botja fém bilétával szegecselt emlékeket vitt magával a közös utakról.
Látszott a világ számos erdejében jártak már.

Régóta vágyom a saját túrabotomra.
Nem gondoltam, hogy a természet maga készíti el és ajándékozza nekem – így lett természetadta túrabotom.

A tatai Öreg-tó partján sétáltunk óriás platánok kíséretében, amikor egy botot láttam meg egyenesen a lábam előtt.
Elmosolyodtam, láttam, hogy amint magam mellé emelem a botot, tökéletesen illeszkedni fog a hossza a magasságomhoz.
Lassan sétáltatni kezdtem a platán botot, hogy érezzem, megfelelő lesz-e túrabotnak.
Néhány perccel egy újabb botnak-való vált láthatóvá, magamhoz vettem.
Úgy voltam vele, hogy a tókör alatt döntök, végül melyik botot viszem magammal.
Egészen másképp alakult, mert a 2 bot tökéletesen kiegészítette egymást és totális összhangban működtünk együtt.

Én és a földön ruganyozó platán botjaim elliptikus mozgásban.

A tókör végén hálával fordultam a botjaimhoz, mert szuper tempót adtak a sétámhoz.
Köszönetet mondtam a platánoknak, hogy ágaikat bottá teremtették számomra.

Otthon csiszolópapírral és bicskával tisztítottam meg a botokat, az erezet adta mintát szerencsére nem befolyásolta ez az eljárás.
A végeket csiszolópapírral kerekítettem le, hogy megakadályozzam a használatból adódó hasadás lehetőségét.

Már csak csónaklakkozom őket és kikészített botjaim így kísérhetnek el életem túra útjaira.

Micsoda érzés, hogy vélhetően többszáz éves fák ajánlották elhullott ágaikat támaszomnak! Wow!

Hozzászólás

Your email address will not be published.